Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őrző-védő munka

 

RÁVEZETŐ GYAKORLATOK

Ezen gyakorlat lényege, hogy kutyánkat megtanìtsuk jelszóra idegen személyt harapni, vagy jelszó nélkül, ha a gazdája veszélyben van. A segédnek az őrző- védő munkában döntő szerepe van, és ezért hozzáértő szakembernek kell lennie. Az első alkalommal a csibész jobb kezében egy bottal, bal kezében egy zsákrongy darabbal jelenik meg. Feladata, hogy a pórázon tartott kutyák figyelmét magára vonja, és azokat ingerelve feldühítse.
Kőrbe- kőrbe futva, felváltva jobb és bal karral fenyegető, támadó, menekülő mozdulatokkal a kutyát addig ingerli, amìg védekező vagy támadó kézség jeleit mutatja. A kutyavezetők úgy vesznek részt aktìvan a munkában, hogy "Csibész- Fogd" vezényszavakkal állandóan bìztatják kutyájukat. Amint a kutya ingerlődik, a segéd közeledik a zsákrongyal mindaddig, mìg a kutya a rongyot meg nem fogja, amelyet rövid huza-vona után győztesként birtokba vehet, és e pillanatban a segéd eltávolodik.
A vezető a pórázt meglazìtva, megdìcséri a kutyáját, és vele eggyütt kissé tovább áll.

                                      

 

TÁMADÁS ELHÁRÍTÁSA

 

A kiképző lekapcsolja a kutya pórázát, és ezt követően a kutyának szabadon, láb mellett kell futnia, annélkül, hogy vezetőjétől eltávolodna. A kiképző kutyájával a segéd rejtekhelye felé halad, mielőtt odaérne, a segéd rátámad a vezetőre. A támadás után, amit a kutya fogással akadályozott meg, következik a tulajdonképpeni küzdelem, amelyet a segéd a kutya számára érdekessé kell tegyen. A kutyának különösen szüksége van az akcióra ahhoz, hogy kibontakozhasson, ezért a küzdelemnek nem szabad túl rövidnek lennie. Ha a segéd abbahagyja a cselekményt, a kiképző vár egy pillanatot, majd elhangzik az "Ereszd" parancs, a kutya magától ereszt. Ha mégis konokul tartaná a kart, akkor a felvezető alkarját a torka elé nyújtja és határozott mozdulatokkal leveszi a kutyát a karról, ezt követő pillanatokban űllő vagy fekvő helyzetbe parancsolja a kutyát.

 

SZÖKÉS ELHÁRITÁSA 

A vezető, miután kutyáját fekvő pozicióba parancsolta, a segédet öt lépés távolságra és kézfeltartásra utasítja. A kutyának folyamatosan figyelnie kell a segéd mozdulatait. A vezető elhagyja a kutyát segélyhívás vagy motozás céljából.
E pillanatban a segéd szökést kísérel, amit a kutya fogással kell elhárítson a kiképző vezényszava nélkül. Kezdetben a vezető folyamatosan bíztatja, bátorítja kutyáját, mígnem elérnek arra a szintre, hogy a kutya önállóan is felügyelje a segédet.




 

 

MENEKÜLŐ ELFOGASA

A vezető utasítására a kutyának a menekülő személyt üldözőbe kell vennie, el kell fognia. Ha a menekülő, megadva magát, megáll, a kutyának eresztenie kell és addig kell őriznie, míg más utasítást nem kap. Hogy a kutyát hozzászoktassuk a távolsághoz, egy 10 m hoszzú pórázra van szükség.
A pórázt kb. félig hadjuk kifutni, ekkor a segéd ingerelni kezdi a kutyát és a kutya megfoghatja a segédet. Fogás után a segéd gyors léptekkel távolodik tőlünk, de csak póráz hossznyira. A következő lépésben már a segéd 10m távolságban ingerli a kutyát, a fogás pillanatában a vezető fut a kutyával. Ha a kutya jól elsajátította ezeket az alapozó gyakorlatokat, a továbbiakban póráz nélkül is lehet gyakorolni, és ugyanakkor a távolságot növelni. 
Abban a pillanatban, amikor a menekülő csibész leáll, a vezető kiadja az "Ereszd" vezényszót, és kutyáját eresztésre bírja.

 

Megjelenik a segéd 40- 50 méterre a vezető elött, aki felszólítja, megállásra készteti a segédet, miközben kutyáját a nyakörvtől tartja . 
Mivel a segéd a felszólítás ellenére sem áll meg, hanem tovább folytatja a menekülést, a vezető elindítja a kutyáját, hogy megállítsa a menekülő segédet. 
Amint a kutya megtette az út felét, a segéd hirtelen megfordul és a kutya felé szalad, eközben fenyegető mozdulatokkal igyekszik őt elriasztani. A kutya természetesen nem hagyja magát megfélemlíteni, hanem fogás útján megállítja a segédet. Kezdetben a vezető "Fogd meg- Csibész" jelszavakkal bátoríthatja a kutyát, és futhat a segéd felé, hogy a kutya nagyobb biztonságba érezze magát.



KÍSÉRÉS

A hosszú menekülés befejezésével a kutyavezető odamegy kutyájához és a segédhez.
A vezető lefekteti kutyáját és néhány lépéssel hátrébb állíttatja a segédet, megmotozza őt és elveszi a botját.
Eközben arra kell figyelni, hogy a kutya mindvégig fekve maradjon és figyelmesen őrizze a segédet.
Miután a vezető a segédet lefegyverezte visszatér kutyájához, és odaáll a segéd jobb oldalára, majd kisérni kezdi.
A gyakorlatok közben a segéd többszöri szökést kisérel, a kutyának mindenik szökést fogással kell elhárítania. A vezető szóban bíztatja a kutyáját, a szökés elhárításakor simogatással jutalmazza.


 
 
 
 

 

 

Ezt a gyakorlatot leginkább a munkavizsgákon használják, de nagyon sok edzést igényel. A segéd mozdulatlanul áll a rejtekhelyén, a kutya fürkészve megtalálja, és fogás nélkül ugatással kell jeleznie a segéd ott létét. A bíró utasítására a felvezető a segédnél álló kutyát magához kell hívja.
A kiképzési edzések során csak ritkán hívjuk be a kutyát, inkább mi megyünk oda hozzá, hogy a jól elvégzett munkájáért megdícsérjük, hogy a kutya még véletlenül se hagyja ott a segédet őrizetlenül. Nagy kiképzési hibának számít, ha a kutya megtalálva a segédet, egyet vakkant és visszaszalad felvezetőjéhez. Ha a kutya megtanulja azt, hogy maradjon mindaddig a rejtekhelynél, míg érte nem megyünk, ez a nemkivánatos viselkedés kimarad. Edzések során hasznos ha a kutyát a segéd előtt ültetjük, esetleg lefektetjük.
Állandó gyakorlással érhetjük el a kívánt eredményt, feltéve, ha nem veszítjük el türelmünket.

 



 

 

KUTYÁRA MÉRT BOT ÜTÉSEK

 


Ennél a gyakorlatnál fontos szerepe van a segédnek. Miután egy erős biztos fogású kutyánk van, gyakorlat közben a segéd felemeli a kezét és ütést szinlel, helyette azonban megsimogatja a kutya fejét. Idővel a segéd szivacsos botot tart a kezében, és ezzel előbb simogatja, majd enyhe ütéseket mér a kutyára. Az első nagyobb ütés után, jutalomként a kutya megkapja a csibészkart és a segéd elmenekül.